Új év új élet

A vírusok még mindig tombolnak, kamaszainkkal talán lassan rendeződik a mostani “háborús helyzet”, így visszatérek új életem történetéhez.

A sokk tulajdonképpen nem is akkor ért, amikor a fiatal -nagyon lelkes- doktor közölte velem a rossz hírt: a diagnózis sclerosis multiplex. Azt is hozzátette, hogy nem kell nagyon megijedni, ez nem halálos, viszont gyógyíthatatlan betegség. Napjainkban már jó esetben tudják kezelni, ami az éppen aktuális állapot stagnálását jelenti. Ekkor még nem is estem kétségbe, hiszen nagyapám ezzel a betegséggel élte le az életét, és akkor gyerek-, illetve fiatal szemmel nem tűnt olyan szörnyűnek ez a dolog.

A következő napokban viszont sikerült sokkot kapnom, hála magamnak, illetve annak, hogy igyekszem mindig mindennek alaposan utánanézni. Ezzel a betegséggel is így tettem, és amikor tudatosult bennem, hogy tényleg a nagyapám is a lakásban töltötte élete utolsó 15 évét, és nekem itt van a három gyermekem, mi lesz,ha rövid idő múlva kerekes székbe kerülök?

Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek egy SM centrumba, hogy szakemberek segítségével tudjam kezelni az állapotomat, mindent megtegyek, hogy hátráltatni tudjam a romlást, elkerülhessem az újabb shubokat, rohamokat.

Persze egy ilyen centrumba eljutni nem volt olyan egyszerű, de erről majd legközelebb.

Nem tudom, miért gondoltam azt, hogy a blogírás 2 kamasz és egy óvodás gyermek mellett rendszeres elfoglaltságommá válhat. Rendszeresnek nem a napi, de két-háromnaponkénti bejegyzést értem. Persze ez így nem megy!

Az előző írásomat követő nap kisgimnazista fiunk 40 fokos lázban töltötte a napot, majd szépen lassan megbetegedtek kisebb testvérei is. Egyszóval azóta a mai az első nap, amikor mindhárom gyermek a számára megfelelő oktatási (kislányunknál nevelési) intézményben tölti a délelőttjét.

Tehát az utóbbi napokban először a vírus okozott problémát, később kamaszodó fiaink is elgondolkodtattak. Nézzük szépen sorban a dolgokat!

A vírus megjelenése most különös ijedelmet okozott számomra, illetve a bővebb család felnőtt tagjai számára, akik tudnak betegségemről. Hiszen az orvosok egyöntetű véleménye az volt, hogy a vírusfertőzésektől óvakodnom kell, hiszen ez a betegség ilyen esetben még aktívabban rombolja az idegrendszer burkait. Hogyan óvakodjon az ember egy háromgyermekes családban a vírusoktól?! Nekem nem sikerült! Nem tudom mennyire úsztam meg jól, ugyan láz nélkül köhögéssel, és egy kis torokfájással fejeztem be a betegek ápolását, de a távlati következményeket még nem tudhatom. Terveim szerint betegségem további alakulásának leírását a későbbi bejegyzéseimben még folytatom, de legutóbb is ez volt a tervem. Remélem  semmi nem akadályozza ezt meg a későbbiekben.

A másik “probléma” kamasz fiainkkal adódott. Ez nekem (nekünk) még újdonság, mert eddig egyik gyermekünkkel sem kellett emiatt külön elbeszélgetni. Most pedig egyszerre kezdődött a két fiúnál, természetesen másképp. Kár, hogy nem volt időnk a kisebbik esetében sem felkészülni erre, mert hiába van 2 és fél év közöttük, egyszerre “tört ki” rajtuk. Nem tudom melyik a jobb változat? A 13 éves a tanulást kezdte hanyagolni igen-igen csúnyán, míg a 11 éves jól tanul, de a viselkedése elég sok kívánni valót hagy maga után, ami főleg a suliban nem vet rá jó fényt.

Lehet, hogy a betegségem lefolyásának leírása háttérbe szorul a nevelési kérdések miatt? Ha lesz időm, igyekszem mindkettőről párhuzamosan beszámolni, miközben kíváncsian várom az ötleteket, véleményeket!

Életemnek ez az új szakasza igazából még tavaly kezdődött, csak akkor még nem tudtam erről.Tavaly november 2-án zsibbadt, érzéketlen bal oldali arccal ébredtem. A következő napokban ez az érzés csak rosszabb lett, így egy közbe- vetett fogorvosi konzultáció után (ahol az arcideggyulladás merült fel, mint lehetséges diagnózis) elmentem orvoshoz. A doktor adott egy neurológiai beutalót, de megnyugtatott, nincs semmi komoly probléma.

A neurológushoz a várakozás 5 hétbe telt, közben az ajánlott vitamintól már enyhültek a tünetek. Egy nagyon lelkiismeretes fiatal orvos végül elküldött MR- vizsgálatra, ennek eredményére kellett már az idei évig várni.

Végre január másodikán eljött az idő, hogy a neurológustól megtudjam, mi a problémám. Mivel a zsibbadás addigra szinte teljesen elmúlt, nyugodtan mentem erre a találkozóra. A fiatal, lelkiismeretes doktor egy darabig nézte az MR eredményt, majd megmutatva nekem a fehér foltokat az agyam idegvégződésein ezt mondta: Ez sclerosis multiplex.

Ez az információ jó darabig “feldolgozás alatt” volt, részben még ma is így van. A feldolgozás lépéseit és megváltozott életem történéseit fogom itt elmesélni, közben keresve, hogy van-e, valaki aki éppen hasonló gondokkal küzd, hátha kölcsönösen támogatni tudnánk egymást.

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!