Majd két hónappal ezelőtt ültem le utoljára a gép elé azzal a céllal, hogy folytassam történetemet. Persze azóta sok minden történt, ezt természetesnek veszi mindenki, aki mai rohanó világunkban éli mindennapjait. Tehát természetesen én sem ott folytatom, ahol legutóbb abbahagytam (ígérem a következő SM-centrumban tett látogatásom után ezt is elmesélem), hanem legfrissebb élményeimmel, már ami az állapotomat illeti.
Nem tudom észrevetté(te)k-e, hogy nem betegséget írtam. Ez azért van, mert én komolyan úgy gondolom, hogy gondolataink valóban befolyásolják életünket, tehát fontos az optimizmus, a remény.
Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy asszonnyal, szándékosan nem írok megnevezést a munkáját illetően, mert nem tudom és nem is akarom kategorizálni. Ő azzal foglalatoskodik, hogy segít az embereknek lelki és testi problémáik javításában. Egy félórás beszélgetés után került sor arra, hogy elmondjam milyen panasszal érkeztem hozzá. Ismerte a sclerosist, elmondta, hogy egy tolókocsiban (kerekesszékben) lévő anyuka állapota mennyit javult a kezelések hatására. Ma már elhagyta a kerekesszéket, a lakásban közlekedik, és hetente egyszer le tud menni a boltig és vissza hazáig. Én ezt óriási eredménynek könyveltem el.
Ezek után azt is megbeszéltük, hogy mi a javaslata velem kapcsolatban. Először is kapok majd egy gyógyteát, illetve talpreflexológiával felméri jelenlegi állapotomat, és az alapján tudunk továbblépni. Ezenkívül életmódtanácsokkal is ellátott. Számomra a legnehezebbnek tűnő dolog a sertéshús elhagyása. Ez nemcsak azért probléma nekem , mert nagyon-nagyon szeretem a húst, hiszen az egészségem miatt le tudok mondani róla, főleg, hogy “könnyebb” husikat lehet fogyasztani, hanem azért is, mert nem várhatom el a családomtól, hogy velem együtt áttérjen másfajta táplálkozásra. Vagy igen???
Persze főzhetnék külön magamnak, de ahhoz nem nagyon érzek indíttatást. Tudom, hogy ezeket a lépéseket meg kell tennem, ha ezt az állapotomat még sokáig meg akarom tartani.
Tehát a segítség első lépése, hogy döntsek amellett, hogy segítek magamon!
Kommentek